Tánjá - Likuté Ámárim

לִקּוּטֵי אֲמָרִים

חֵלֶק רִאשׁוֹן

הַנִּקְרָא בְּשֵׁם

סֵפֶר שֶׁל בֵּינוֹנִים

מְלוּקָּט מִפִּי סְפָרִים וּמִפִּי סוֹפְרִים קְדוֹשֵׁי עֶלְיוֹן נִשְׁמָתָם עֵדֶן, מְיוּסָּד עַל פָּסוּק "כִּי קָרוֹב אֵלֶיךָ הַדָּבָר מְאוֹד, בְּפִיךָ וּבִלְבָבְךָ לַעֲשׂוֹתוֹ"; לְבָאֵר הֵיטֵב, אֵיךְ הוּא קָרוֹב מְאוֹד, בְּדֶרֶךְ אֲרוּכָּה וּקְצָרָה, בְּעֶזְרַת ה' יִתְבָּרֵךְ

Széfer Likutéj Ámárim (Mondások gyűjteménye)

Első rész

, melynek címe

Széfer sel Béjnonim (Közepesek könyve)

, mely szent könyvekből és a mennyei szentséggel bíró tanítóktól lett összeállítva, akiknek lelke az Édenben van; a Tóra azon verse alapján, „Mert bizony nagyon közel van hozzád ez a dolog, a szádban és a szívedben van, teljesítsd azt!”¹; világosan elmagyarázva, hogyan lehet az, hogy rendkívül közel van hozzád miközben úgy tűnik, hogy a Tóra parancsolatai igen nagy elkötelezettséget kívánnak meg az embertől. Mindezt, hosszú és rövid úton megmagyarázom, a Szent, áldott legyen Ő, segítségével.

A vers, amelyen a Tánjá alapul, Isten parancsolatai megtartásának kötelezettségéről beszél, mondván, hogy azok nagyon „közel vannak”, azaz könnyedén megvalósíthatók minden zsidó ember számára, hogy megcselekedjék azokat. A mondat három kifejezése („szádban”, „szívedben”, „megtedd”) három csatornára, a lélek háromféle megnyilvánulására utal, ezek a gondolkodás, a beszéd és a cselekvés képessége. Ezek a lélek funkcionális kiterjesztései, mint valamiféle ruha [-- a Tánja a ruha kifejezést használja e három funkció megnevezésére]; a lélek ezekkel ruházza fel magát, hogy vágyait megvalósítsa.

Mélyebb értelemben a „szíved” az Isten iránti szeretet és az Istentől való félelem szívben megtapasztalt érzelmeire utal. 

Amikor valaki Isten iránti szeretetből teljesít egy micvát (parancsolatot), tudván, hogy csak úgy egyesülhet Istennel, ha teljesíti parancsolatait, akkor ezt belülről származó életerővel, energiával és örömmel teszi, mint amikor egy kedves barát kívánságát teljesíti.

Az Isten iránti szeretet tehát a pozitív (cselekvésre sarkalló) micvák teljesítésének csatornája. Másrészt az ember Isten iránti félelme megakadályozza, hogy Isten parancsolatait megszegje. Akit áthat ez a félelemérzet, az elővigyázatos lesz, hogy elkerülje a negatív (azaz tiltó) micvák áthágását.

Az említett tórai vers tehát kijelenti, hogy az Isten iránti szeretet és félelem kettős érzésének elsajátítása, hogy tudniillik azok motiválják az embert a micvák betartására, „nagyon közel áll hozzád”, azaz mindannyiunkhoz.

Ez a kijelentés képezi a Tánjá alapját. Az Álter Rebbe hosszan, egyben röviden elmagyarázza, hogyan is lehet, hogy mindez nagyon közel van az emberhez, mintegy természetes úton jön.

Természeténél fogva ugyanis az ember szíve anyagi dolgokra vágyik. Az Istenszeretet és az Isten iránti vágy kifejlesztése tulajdonképpen azt jelenti, hogy az ember természetes vágyát az egyik végletből - a világiasságból - a másikba - az Istenszeretetbe - helyezi át. Ugyanakkor, szinte kontraintuitív módon, az Istenfélelem sem könnyen elérhető. Ahogy a Talmud írja: „Vajon olyan kis dolog az Isten iránti félelem?!”². Hogyan állítja tehát a tórai vers, hogy "nagyon közel van hozzád"?

Az Alter Rebbe kétféleképpen magyarázza el, hogy a szeretet és a félelem elérése milyen módon van nagyon közel: az egyik „hosszú”, a másik „rövid”. 

A hosszú út a megfigyelés; azáltal, ha ember mélyen elgondolkodik Isten nagyságán és jóságán, az szeretetet és félelmet generál magában Isten iránt. A rövidebb út során az ember felkelti és felszínre hozza a minden zsidó ember lelkében rejlő Isten iránti szeretetet és félelmet; azért nevezzük ezt „rövid” útnak, mert nem az ember teremti meg, vagyis hozza létre ezeket az érzéseket, csupán feltárja azokat.

Szerénységében az Alter Rebbe a könyvnek a Likuté Ámárim – „Mondások gyűjteménye” - nevet adta, azt állítva, hogy nem tett mást, mint  más „könyvekből és tanítóktól" összegyűjtött tanításokat ad át nekünk. A hászid hagyomány szerint amikor az Álter Rebbe „könyvekről beszél” az alatt a Mahárál³ és a Sel’o⁴ műveit érti, a „tanítók” alatt pedig a Báál Sém Tovot⁵ és a Mezericsi Mágidot⁶.

A könyvet a köznyelvben Tánjának nevezik a könyv kezdő szava miatt. A tánjá a Talmudban gyakran használt arameus szó tanultuk-t jelent.

Joszef Jichák Schneersohn rabbi, a hatodik lubavicsi Rebbe (1880-1950) a második Rebbét idézve a következő hagyományt meséli a két ismert cádik (igaz ember), Jehuda Léb háKohén  és anipoli Zusa rabbik által, a Tánjához írt ajánlásokról:

Az Álter Rebbe húsz éven át írta a Tánját, átdolgozva, kiegészítve, és alkalmanként törölve, de mindenképpen kritikusan megvizsgálva minden szót, sőt (szó szerint) minden betűt, hogy a végső kéziratban ne legyen sem hiányzó, sem felesleges betű, még a gyakran elhanyagolható váv betű sem. Csak ezután engedélyezte, hogy lemásolják a könyvet és a nyilvánossághoz eljuttassák. A sok másolás és a másolók gyakori pontatlanságának következtében azonban rengeteg hiba került a szövegbe. (Máshol feljegyezték, hogy voltak, akik szándékosan elrontották a szöveget, hogy eretnek nézeteket tulajdonítsanak az Álter Rebbének, hogy később támadhassák őt.) Ekkor az Álter Rebbe követeket küldött a fent említett cádikokhoz, hogy tanácsukat és jóváhagyásukat kérje a Tánja kinyomtatásával kapcsolatban. Ekkora döntést egyedül nem kívánt meghozni.

Mindkét kollégája lelkesedését fejezte ki a könyvvel kapcsolatban. Jehudá Léb háKohén rabbi azt mondta: „A Tánja [olyan, mint] a tömjén, amely ellensúlyozza nemzedékünk minden spirituális gyengeségét a Messiás eljövetele előtt”. Zuszja rabbi pedig azt jósolta: "A zsidó nép a Tánját lobogtatva fogja üdvözölni a Messiást”. 

Előszavában mindkét rabbi jelezte, hogy ajánlásukat Ki Távo hetiszakasz (5Mózes 26:1-29:8), a szakasz kezdő szavai „És lesz, amikor bementek [az Országba]” hetében írták. Ez az a hetiszakasz, melyben a Tóra a zsidó nép felelősségéről beszél, amikor majd belépnek Izrael földjére, akkor mi történik, ha nem tartják be Isten parancsolatait.Az Álter Rebbe egyik küldöttje, akit a két cádikhoz a jóváhagyásért küldött, Mose Vilenker rabbi két okot adott erre: Először is, a Tánjá alapos tanulmányozásával az ember "belép az Országba", spirituális értelemben, ami azt jelenti, hogy megnyilvánul lelkének lényegi akarata - a רצון ("akarat") szó ugyanis összefügg az ארץ ("föld") szóval. Másodszor pedig, az Istenszolgálatnak a Tánjában bemutatott módjai arra szolgálnak, hogy a Ki Távo hetiszakaszban felsorolt átkokat áldássá fordítsák át. 

Mindkét rabbi külön figyelmet fordított arra, hogy azt az évet, melyben ajánlásukat adták frappáns és sokatmondó üzenetként formálják. Jehuda Léb háKohén rabbi „az év תקנ "ו" (5556, azaz 1796), ami a תניא קטורת נשמה ורוח akrosztichonja, jelentése „a Tánjá a szellem és a lélek tömjénje”, összhangban a fent idézett megjegyzésével; Zusa rabbi úgy írta a dátumot, hogy שנת פדותינו-„a Megváltásunk éve”, jelezve, mint fentebb, hogy a zsidó nép a Tánjával fogja köszönteni Messiást.

1. 5Mózes 30:14
2. Bráchot 33b
3. Máhárál, Jehuda Leib ben Becálel rabbi (1512-1609), prágai rabbi, tudós, filozófus, a Tóra, a Talmud, a kabbala (zsidó misztika), a héber nyelv, a csillagászat, a matematika, a mechanika és a fizika tudományának mestere. Nevéhez számos legenda, csodás történet is kötődik, ezeknek legismertebbike a prágai gólem históriája.
4. Jesájá háLévi Horovitz rabbi (1558-1628) prágai rabbi, tudós, legismertebb munkája a Sné Luchot háBrit (a szövetség két kőtáblája), mely szavak kezdőbetűjéről ismert neve Sel’o
5. Jiszrael ben Eliezer rabbi (1698-1760), a hászidizmus alapítója, a Tóra, a Talmud és a kabbala mestere, akit a Báál Sem Tovnak (a jó név mesterének)
6. Dov Ber ben Ávráhám rabbi (kb. 1704-1772), a Báál Sem Tov egyik legismertebb és legfontosabb tanítványa, az Álter Rebbe mestere