:הַסְכָּמַת הָרַב הֶחָסִיד הַמְפוּרְסָם, אִישׁ אֱלֹהִי, קָדוֹשׁ יֵאָמֵר לוֹ, מוֹרֵנוּ וְרַבֵּנוּ הָרַב רַבִּי מְשׁוּלָם זוּסִיל מֵאֲנִיפָּאלִי

הִנֵּה בִּרְאוֹתִי אֶת הַכְּתָבִים שֶׁל הָרַב הַאי גָּאוֹן אִישׁ אֱלֹקִים קָדוֹשׁ וְטָהוֹר אַסְפַּקְלַרְיָא הַמְּאִירָה וְטוֹב אֲשֶׁר עָשָׂה וַאֲשֶׁר הִפְלִיא ה' חַסְדּוֹ וְנָתַן בְּלִבּוֹ הַטָּהוֹר לַעֲשׂוֹת אֶת כָּל אֵלֶּה לְהַרְאוֹת עַם ה' דְּרָכָיו הַקְּדוֹשִׁים וּרְצוֹנוֹ הָיָה שֶׁלֹּא לְהַעֲלוֹת אֶת הַכְּתָבִים הָהֵם לְבֵית הַדְּפוּס מֵחֲמַת שֶׁאֵין דַּרְכּוֹ בְּכָךְ רַק מֵחֲמַת הִתְפַּשְּׁטוּת הַקּוּנְטְרֵסִים הָהֵם בְּקֶרֶב כָּל יִשְׂרָאֵל בְּהַעְתָּקוֹת רַבּוֹת מִידֵי סוֹפְרִים מְשׁוּנִּים, וּמֵחֲמַת רִבּוּי הַעְתָּקוֹת שׁוֹנוֹת, רַבּוּ הַטָּעוּיּוֹת־סוֹפְרִים בִּמְאֹד

וְהוּכְרַח לְהָבִיא הַקּוּנְטְרֵסִים הָהֵם לְבֵית הַדְּפוּס

וְהֵעִיר ה' אֶת רוּחַ הַשּׁוּתָּפִים, הֲרֵי הוּא הָרַבָּנִי הַמּוּפְלָג הַוָּתִיק מוֹרֵנוּ וְרַבֵּנוּ הָרַב רַבִּי שָׁלוֹם שַׁכְנָא בֶּן מוֹרֵנוּ הָרַב וְרַבֵּנוּ רַבִּי נֹחַ, וַהֲרֵי הוּא הָרַבָּנִי הַמּוּפְלָג הַוָּתִיק מוֹרֵנוּ הָרַב וְרַבֵּנוּ רַבִּי מָרְדְּכַי בֶּן מוֹרֵנוּ הָרַב וְרַבֵּנוּ רַבִּי שְׁמוּאֵל הַלֵּוִי, לְהָבִיא הַקּוּנְטְרֵסִים הָהֵם לְבֵית הַדְּפוּס בִּסְלַאוִויטַא

וּלְפָעֲלָא טָבָא אָמַרְתִּי יִישַׁר חֵילָא

אַךְ עָלוּ בְּלִבָּם מָגוֹר מִסָּבִיב מִן הַדְּפוּסִים אֲשֶׁר רַבּוּ, שֶׁדַּרְכָּן לְהַזִּיק וּלְקַלְקֵל הַמְאוּשָּׁרִים. אֵי לָזֹאת, גָּמַרְנוּ בְּלִבֵּינוּ לִיתֵּן הַסְכָּמָה, לְבַל יָרִים אִישׁ אֶת יָדוֹ וְאֶת רַגְלוֹ

לִגְרוֹם לְהַמַּדְפִּיסִים הַנִּזְכָּרִים לְעֵיל שׁוּם הֶיזֵּק חַס וְשָׁלוֹם בְּהַשָּׂגַת גְּבוּל בְּשׁוּם אוֹפֶן

וְאָסוּר לְשׁוּם אָדָם לִדְפּוֹס הַסֵּפֶר הַנִּזְכָּר לְעֵיל בִּלְתִּי יְדִיעַת הַמַּדְפִּיסִים הַנִּזְכָּרִים לְעֵיל, עַד מֶשֶׁךְ חָמֵשׁ שָׁנִים רְצוּפִים מִיּוֹם דִּלְמַטָּה

וְשׁוֹמֵעַ לִדְבָרַי אֵלֶּה – יָבֹא עָלָיו בִּרְכַּת טוֹב

הֲלֹא כֹּה דִּבְרֵי הַדּוֹרֵשׁ זֹאת לִכְבוֹד הַתּוֹרָה

הַיּוֹם יוֹם ג' שֶׁנִּכְפַּל בּוֹ "כִּי טוֹב", פָּרָשָׁה תָּבֹא, שְׁנַת פְּדוּתֵינוּ לִפְרָט קָטָן

הַקָּטָן מְשׁוּלָם זוּסִיל מֵאֲנִיפָּאלִי

A híres rabbi és hászid, egy szent hírű, Istenfélő ember, tanítónk, az anipoli-i Mesulám Zuszil rabbi ajánlása:

Láttam ennek a rabbinak és gáonnak azaz tudós zseninek az írásait; ennek az Istenfélő, szent és tiszta embernek; ennek a fénylő világosságnak , aki minden témát éles fókuszba helyez. Ő a saját tehetségével kiválóan végezte a dolgát, sőt, Isten csodás jóságában további erőt helyezett tiszta szívébe, hogy mindezt megtegye azaz megírja a Tánját, hogy megmutassa Isten népének az Ő szent útjait. Az Álter Rebbe szándéka az volt, hogy ezeket az írásokat ne adja ki, mert ez nem szokása. De mivel e munka a röpiratként egész Izraelben elterjedt számos példányban, különféle másolók által, és a sok és különböző másolás következtében a másolók hibái rendkívül megszaporodtak, kénytelen volt nyomdába adni ezt a munkát.

Isten felébresztette a két partner, a kiváló és kiemelkedő tudós Reb Sáchná Sálom, Reb Noách fia, és a kiváló és kiemelkedő tudós Reb Mordecháj, Reb Smuel Hálévi fia, szellemét, hogy vigyék ezeket a röpiratokat a szlavitai nyomdába.

Gratulálok nekik ehhez a jó cselekedethez!

Aggódtak azonban a nyomdák növekvő száma miatt, amelyek az akkreditált nyomdáknak kárt és zavart szoktak okozni.

Erre való tekintettel elhatároztuk, hogy ezt a jóváhagyást úgy adjuk meg, hogy senki se emelje fel se kezét, se lábát,¹ hogy kárt okozzon - Isten ments - a fent említett nyomdáknak azzal, hogy bármilyen módon belenyúl kizárólagosságuk jogába.

Így hát az alábbi dátumtól számított öt teljes évig tilos bárkinek az említett nyomdászok tudta nélkül újranyomni ezt a könyvet!

Legyen áldott jóval az, aki megfogadja e szavaimat.

Ezek annak a szavai, aki ezt a Tóra dicsőségére követeli, a mai napon, Ki Távo hetiszakaszának keddjén - a napon, amelyen a Teremtő kétszer is látta, hogy „ez jó”² –, a  hatodik évezred 556. évében (פדותינ "ו).

Aláírás: A jelentéktelen az anipoli-i Mesulám Zuszil

:הַסְכָּמַת הָרַב הֶחָסִיד הַמְפוּרְסָם, אִישׁ אֱלֹהִי, קָדוֹשׁ יֵאָמֵר לוֹ, מוֹרֵנוּ הָרַב וְרַבֵּנוּ רַבִּי יְהוּדָא לֵיבּ הַכֹּהֵן

חָכְמַת אָדָם תָּאִיר פְּנֵי הָאָרֶץ

בִּרְאוֹתִי יְדֵי קֹדֶשׁ הַמְחַבֵּר הָרַב הַגָּאוֹן אִישׁ אֱלֹקִים קָדוֹשׁ וְטָהוֹר חָסִיד וְעָנָיו

אֲשֶׁר מִכְּבָר נִגְלָה מִסְתָּרָיו

יוֹשֵׁב בַּשֶּׁבֶת תַּחְכְּמוֹנִי אֵצֶל אֲדוֹנֵינוּ מוֹרֵינוּ וְרַבֵּינוּ גְּאוֹן עוֹלָם

וְדָלָה מַיִם מִבְּאֵר מַיִם חַיִּים

וְכָעֵת יִשְׂמַח יִשְׂרָאֵל בְּהִגָּלוֹת דִּבְרֵי קָדְשׁוֹ

הַמְּחוּבָּר לְהָבִיא לְבֵית הַדְּפוּס לְלַמֵּד לְעַם ה' דַּרְכֵי קֹדֶשׁ

כַּאֲשֶׁר כָּל אֶחָד יֶחֱזֶה בִּפְנִימִיּוּת דְּבָרָיו

וְהַמְפוּרְסָם אֵין צָרִיךְ רְאָיָה

רַק מֵחֲשַׁשׁ קִלְקוּל הַדָּבָר שֶׁלֹּא יִגְרוֹם הֶיזֵּק לַמַּדְפִּיסִים

בָּאתִי לִיתֵּן תּוֹקֶף וְאַזְהָרָה לְבַל יָרִים אִישׁ אֶת יָדוֹ וְרַגְלוֹ לִדְפוֹס

עַד מֶשֶׁךְ חָמֵשׁ שָׁנִים מִיּוֹם דִּלְמַטָּה

וְשׁוֹמֵעַ לִדְבָרַי אֵלֶּה – יָבוֹא עָלָיו בִּרְכַּת טוֹב

הֲלֹא כֹּה דִּבְרֵי הַמְדַבֵּר זֹאת לִכְבוֹד הַתּוֹרָה

הַיּוֹם יוֹם ג' פָּרָשָׁה תָּבֹא תקנ"ו לִפְרָט קָטָן

יְהוּדָא לֵיבּ הַכֹּהֵן

A híres rabbi és hászid, egy szent hírű, Istenfélő ember, tanítónk, Jehuda Léb háKohén rabbi ajánlása:

Az ember bölcsessége megvilágítja a föld színét - amikor az ember látja a szerző, a rabbi és gáon azaz tudós, zseni, ennek az Istenfélő, szent és tiszta, jámbor és alázatos embernek a kéz[írását], akinek rejtett képességei már régen feltárultak (vagyis az ellenkezőjére irányuló erőfeszítései ellenére), amikor a bölcsesség székében ült³ urunkkal, mesterünkkel és tanítónkkal, a világ gáonjával azaz a mezericsi Mágiddal, aki a Tóra kinyilatkoztatott aspektusainak világhírű, valamint a hászid gondolkodás legfőbb szaktekintélye volt,

és vizet merített az élő vizek kútjából (Ezt  egyesek Reb Ávráhámra „az angyalra”, a Mágid fiára való utalásként értelmezik, mivel a מבאר szó betűi, melyek jelentése „a kútból”, megegyeznek az אברם szó betűivel).

Most Izrael (utalás a Báál Sém Tovra, akinek a neve Izrael volt) örülni fog szent szavai kinyilatkoztatásának, mert a Tánjában a Báál Sém Tov tanításai világos szellemi kifejezést találnak, amelyeket azért állítottak össze, hogy a nyomtatásra előkészítve, megtanítsák Isten népét a szentség útjaira, amint azt bárki érzékelheti [a szerző] szavainak mély jelentéséből.

Ami közismert, annak nincs szüksége bizonyításra, és így a Tánjá tulajdonképpen nem szorulna jóváhagyásra, hacsak attól való félelem miatt, hogy kár ne érje a nyomdászokat.

Ezennel határozottan figyelmeztetek mindenkit, hogy senki ne emelje fel a kezét vagy a lábát, hogy [engedély nélkül] kinyomtassa [a Tánját], az alábbi dátumtól számított öt évig.

Legyen áldott [minden] jóval az, aki megfogadja szavaimat.

Ezek annak a szavai, aki a Tóra dicsőségére szól, ma, kedden, a (Ki) Távo hetiszakaszának keddjén, a hatodik évezred 556. évében.

Jehuda Léb háKohén

1. 1Mózes 41:44 alapján
2. 1Mózes 1:10, 12
3. 2Sámul 23:8 alapján