Tánjá - Likuté Ámárim

אַךְ בְּיוֹדְעַיי וּמַכִּירַיי קָאֲמִינָא, הֵם כָּל אֶחָד וְאֶחָד מֵאַנְשֵׁי שְׁלוֹמֵנוּ שֶׁבִּמְדִינָתֵינוּ וְסָמוֹכוֹת שֶׁלָּהּ

אֲשֶׁר הָיָה הַדִּבּוּר שֶׁל חִיבָּה מָצוּי בֵּינֵינוּ

וְגִילּוּ לְפָנַי כָּל תַּעֲלוּמוֹת לִבָּם וּמוֹחָם בַּעֲבוֹדַת ה' הַתְּלוּיָה בַּלֵּב

"אֲלֵיהֶם תִּטּוֹף מִלָּתִי וּלְשׁוֹנִי עֵט סוֹפֵר – בְּקוּנְטְרֵיסִים אֵלּוּ הַנִּקְרָאִים בְּשֵׁם "לִקּוּטֵי אֲמָרִים

מְלוּקָּטִים מִפִּי סְפָרִים וּמִפִּי סוֹפְרִים קְדוֹשֵׁי עֶלְיוֹן נִשְׁמָתָם עֵדֶן הַמְפוּרְסָמִים אֶצְלֵינוּ

וּקְצָת מֵהֶם נִרְמָזִין לְחַכִּימִין בְּאִגְּרוֹת הַקֹּדֶשׁ מֵרַבּוֹתֵינוּ שֶׁבְּאֶרֶץ הַקֹּדֶשׁ תִּבָּנֶה וְתִכּוֹנֵן בִּמְהֵרָה בְיָמֵינוּ אָמֵן

וּקְצָתָם שָׁמַעְתִּי מִפִּיהֶם הַקָּדוֹשׁ בִּהְיוֹתָם פֹּה עִמָּנוּ

וְכוּלָּם הֵן תְּשׁוּבוֹת עַל שְׁאֵלוֹת רַבּוֹת אֲשֶׁר שׁוֹאֲלִין בְּעֵצָה כָּל אַנְשֵׁי שְׁלוֹמֵנוּ דִּמְדִינָתֵינוּ תָּמִיד

כָּל אֶחָד לְפִי עֶרְכּוֹ

'לָשִׁית עֵצוֹת בְּנַפְשָׁם בַּעֲבוֹדַת ה’

לִהְיוֹת כִּי אֵין הַזְּמַן גְּרָמָא עוֹד לְהָשִׁיב לְכָל אֶחָד וְאֶחָד עַל שְׁאֵלָתוֹ בִּפְרָטוּת

וְגַם הַשִּׁכְחָה מְצוּיָה

עַל כֵּן רָשַׁמְתִּי כָּל הַתְּשׁוּבוֹת עַל כָּל הַשְּׁאֵלוֹת

לְמִשְׁמֶרֶת לְאוֹת, לִהְיוֹת לְכָל אֶחָד וְאֶחָד לְזִכָּרוֹן בֵּין עֵינָיו

וְלֹא יִדְחוֹק עוֹד לִיכָּנֵס לְדַבֵּר עִמִּי בִּיחִידוּת

'כִּי בָּהֶן יִמְצָא מַרְגּוֹעַ לְנַפְשׁוֹ וְעֵצָה נְכוֹנָה לְכָל דָּבָר הַקָּשֶׁה עָלָיו בַּעֲבוֹדַת ה

וְנָכוֹן יִהְיֶה לִבּוֹ בָּטוּחַ בַּה' גּוֹמֵר בַּעֲדֵינוּ

וּמִי שֶׁדַּעְתּוֹ קְצָרָה לְהָבִין דְּבַר עֵצָה מִתּוֹךְ קוּנְטְרֵיסִים אֵלּוּ

יְפָרֵשׁ שִׂיחָתוֹ לִפְנֵי הַגְּדוֹלִים שֶׁבְּעִירוֹ וְהֵם יְבוֹנְנוּהוּ

וַאֲלֵיהֶם בַּקָּשָׁתִי, שֶׁלֹּא לָשׂוּם יָד לָפֶה

לְהִתְנַהֵג בַּעֲנָוָה וְשִׁפְלוּת שֶׁל שֶׁקֶר חַס וְשָׁלוֹם

וְכַנּוֹדָע עוֹנֶשׁ הַמַּר עַל מוֹנֵעַ בָּר

'וְגוֹדֶל הַשָּׂכָר – מִמַּאֲמַר רַבּוֹתֵינוּ־זִכְרוֹנָם־לִבְרָכָה עַל פָּסוּק "מֵאִיר עֵינֵי שְׁנֵיהֶם ה

כִּי יָאִיר ה' פָּנָיו אֲלֵיהֶם, אוֹר פְּנֵי מֶלֶךְ חַיִּים

וּמְחַיֶּה חַיִּים יְזַכֵּנוּ וִיחַיֵּינוּ לַיָּמִים אֲשֶׁר "לֹא יְלַמְּדוּ עוֹד אִישׁ אֶת רֵעֵהוּ וְגוֹ' כִּי כוּלָּם יֵדְעוּ אוֹתִי וְגוֹ

כִּי מָלְאָה הָאָרֶץ דֵּעָה אֶת ה' וְגוֹ'

אָמֵן כֵּן יְהִי רָצוֹן 

Ha az egyébként objektív háláchában is találunk véleménykülönbségeket, amelyek az emberi természet különbözőségéből fakadnak, akkor bizonyára találunk majd egymástól eltérő válaszokat a filozófiával foglalkozó irodalomban.

A fent idézett hászid mondás, miszerint a „látás” (a könyvekből kapott inspiráció) „nem ugyanaz, mint a hallás" (a tanítótól kapott inspiráció), teljesen jogosnak tűnik. Hogyan javasolhatta akkor az Álter Rebbe most azt, hogy a Tánját ajánlja követőinek, mint a személyes útmutatás helyettesítését, amit korábban adott nekik?

Az Álter Rebbe azt állítja, hogy a Tánya a hászidjainak szól, akikkel régóta tartó kapcsolatot ápol, és akiknek a vezetés iránti különleges igényeit a vele való személyes audienciákból (jechidut) ismeri. Ezért, állítja az Álter Rebbe, a Tánjában adott tanácsokat mindenki egyéni igényeiknek megfelelően fogja megtalálni.

A hászidok ennél némileg ezoterikusabban fogalmaznak és azt állítják, hogy e kijelentés mindenkire vonatkozik, akik a Tánját tanulmányozzák: az Álter Rebbe ugyanis mindannyiunkat ismert, és tanácsait úgy címezte, mintha négyszemközti audiencián beszéltünk volna vele. Ahogy a Rebbe Rásáb fogalmazott: „A Tánját tanulmányozni annyi, mint az Álter Rebbével beszélgetni”.¹ 

Én azonban azokról beszélek, akik jól ismernek engem, országunk és a környező országok minden egyes Ánásáról (közösségünkhöz tartozókról, a hászidokról), akikkel gyakran váltottunk barátságos szavakat privát audienciákon, és akik feltárták előttem szívük és elméjük minden rejtett titkát az Istenszolgálattal kapcsolatos ügyekben, amely a szívtől függ.

Hozzájuk szivárognak majd át szavaim, és nyelvem írástudó tollának² nyelvén szól, ezekben a Likutéj Ámárim (Mondások gyűjteménye) című füzetekben, melyeket könyvekből és tanítók tanításaiból, mennyei szentekből állítottam össze, akiket jól ismerünk.

E tanítások némelyikére a bölcsek a Szentföldön élő tanítóink szent leveleiben találnak utalást.

Az Álter Rebbe itt leginkább a vityebszki Menáchem Mendel rabbira utal, aki a mezericsi Mágid idősebb tanítványainak egyike és aki ekkorra már a Szentföldre vándorolt és ott élt.

Néhányat az említett tanítások közül szent szájukból hallottam, amikor itt voltak velünk, mielőtt elköltöztek Izrael földjére. És mindegyikük válasz számos olyan kérdésre, amelyet az országunkban élő, tanácsot kérő hászidok folyamatosan feltesznek, mindenki a saját termetének megfelelően az Istenszolgálatban, hogy útmutatást kapjanak maguknak Isten szolgálatában, mert az idő már nem engedi meg nekem, hogy mindenkinek egyenként válaszoljak az adott kérdésére, és azért is, mert a feledékenység sajnos egyre gyakoribb.

Ezért az összes kérdésre adott választ rögzítettem, hogy útmutatóként, mindenki emlékezetében megmaradjon.

Nem kell többé privát audienciát kérni, mert a Likutéj Ámárimban az ember nyugalmat talál a lelkének és igaz tanácsot mindenben, ami nehézséget okoz neki az Istenszolgálatában.

Így a szíve szilárdan biztonságban lesz Istenben, aki mindent befejez és tökéletesít számunkra. Akinek az elméje túlságosan korlátozott ahhoz, hogy megértse, hogyan lehet tanácsot meríteni ezekből a füzetekből, beszélje meg a problémáját a városának legjelesebb tudósaival, és ők majd felvilágosítják.

Tőlük, a tudósoktól azt kérem, hogy ne tegyék a szájukra a kezüket, azaz ne hallgassanak, amikor tanácsot kérnek tőlük, attól való félelmükben, hogy tudásukkal kérkedőnek tűnnének, hogy hamis szerénységgel és alázattal viselkedjenek, mert a helytelen szerénység hamisság.

Jól tudjuk, milyen kemény büntetést kap az, aki „visszatartja az ételt”³ , vagyis aki visszatartja a Tóra tudását attól, aki azt keresi, és milyen nagy jutalomban részesül az, aki ilyen tudást nyújt. Ez jól ismert bölcseinknek az írásvershez fűzött magyarázatából, mely szerint: „Isten megvilágosítja mindkettőjük szemét”.⁴

Így Isten rájuk ragyogtatja arcát a Király arcának fényével, amely az életet biztosítja. Adja meg nekünk Ő, aki életet ad az élőknek, azt a kiváltságot, hogy megéljük azokat a napokat, amikor „nem fogja többé egyik ember tanítani a másikat... hogy megismerjen Engem, mert mindannyian megismernek majd Engem, ...a legkisebbtől a legnagyobbig"⁵

"Mert Isten ismerete betölti majd a földet, mint a víz a tengert".⁶ Ámen. Legyen ez az Ő akarata.

1. Torát Sálom—Széfer Hászichot, 56. oldal
2. Zsoltárok 45:2 alapján
3. Szánhedrin 91b, a Példabeszédek 11:26-hoz fűzött magyarázata alapján
4. Temurá 16a és Példabeszédek 29:13
5. Jirmijá 31:33
6. Jesájá 11:9